MI IS AZ A GASZTROPSZICHOLÓGIA?
A pszichológia kezdetektől fogva érinti az evés témáját. Minden jelentős lélektani iskola megemlíti, de senki nem helyezi igazán előtérbe. Legtöbbször csak kiegészítésként tekintenek rá, vagy a problémákkal (az evészavarokkal, túlevéssel, elhízással) foglalkoznak. Pedig ez a kérdéskör sokkal szélesebb és jóval nagyobb figyelmet érdemel.
Az étkezés az a terület, ami nem ismeri a földrajzi és kulturális határokat, a nyelvi akadályokat, a vallási vagy politikai nézeteket. Mindannyiunknak fontos - ha szűkösek a lehetőségeink, azért, ha bőségben élünk, azért. Ha diétázunk, azért, ha mindenevők vagyunk, azért. Ha szeretünk főzni, azért, ha mások főztjét fogyasztjuk, azért.
A gasztropszichológia az ételkészítés, evés, ízlés lélektani aspektusával foglalkozik és a patológia helyett egyre jobban fókuszál az egészséges oldalra. Az étel: öröm, ami az ízek mellett történeteket és szimbólumokat is rejt.
Kóstolj bele Te is ebbe az izgalmas tudományterületbe!
Miért idéz fel ennyi emléket egy-egy íz? Mit árul el a főzési stílusunk és a konyhánk rólunk és a családunkról?
Mit együnk, hogy csökkentsük a depresszió esélyét? Létezik-e hatékony fogyókúra?
HA TOVÁBB OLVASNÁL A TÉMÁBAN:
TERÍTÉKEN A LÉLEK
Önismeret az ételeken keresztül
OLVASÓI VISSZAJELZÉSEK
Annyira szépen felépített, jól tagolt, sehol sem vontatott, minden oldalával kapcsolódni tud az ember. Az pedig elképesztő, hányféle aspektusból járta körbe az étkezés és a pszichológia kapcsolatát...Egészen biztos, hogy fogom még forgatni, mert sok olyat olvastam benne, amikkel még "dolgom van".
H. Flóra
Rajongok a főzésért, teljesen ki tudok kapcsolódni közben. Ezért érdekelt a téma, kíváncsi voltam a lélektani oldalára is. A könyv beváltotta az Előszóban tett ígéretét, miszerint egy "jóízű önismereti utazáson" vehet részt az olvasó. Köszönöm, hogy segített más szemszögből ránézni az életem fontos eseményeire.
F. Dániel
Imádtam! Időnként jókat mosolyogtam a konyhai tipizálásokon és persze megpróbáltam elhelyezni magam a palettán. Azon kívül, hogy kreatív ízzsonglőr vagyok a konyhában, az étkezésem alapján is kalandornak minősülök. Ki gondolta volna?! A szórakoztató,olvasmányos mű azért sok fejezetben elgondolkodtatott és fontos felismerésekre is sarkallt. A diétám sikertelensége, de egyáltalán az étkezésekhez fűződő viszonyom, gyermekkorom asztalnál elhangzott kulcsmondatai új megvilágításba kerültek, egy óriási "aha" élménnyel.
G. Anita
Kövesd a közösségi oldalakat is!