EGY CSIPETNYI TUDOMÁNY - A KOMFORTÉTELEK TITKA
Komfortétel: első hallásra úgy tűnhet, hogy a kényelmesen - azaz gyorsan és kevés erőfeszítéssel - elkészíthető fogások tartoznak ide, mert ezeket az áruházak gyakran teszik a "kényelmi ételek" nevű polcra. Pedig a komfortételek esetében szó sincs vízzel elkeverhető porokról vagy mirelit falatkákról.
Az angol comfort food kifejezés fordításaként azokat az ennivalókat hívjuk így, amik melegséget, nyugalmat, teljes kikapcsolódást tudnak adni. A fogalom először 1966-ban bukkant fel Theodore Isaac Rubin, "egy néhai kövér pszichiáter" munkájában, a The thin book-ban (Vékony könyv). Dr. Rubin úgy nyilatkozott, hogy sosem hallotta korábban ezt a szót, de szerinte a "komfortétel" jól leírja azokat az ételeket, amelyektől jól érezzük magunkat, amelyek könnyen elérhetők és még a fogyókúra betartását is segítik.
Ehhez képest Liza Minnelli amerikai színésznő-énekesnő más jelentéssel használta a kifejezést. Egy 1972-es interjúban azt mondta: "Elfogadom, hogy diétázni olykor szükséges és hasznos, de én nem bírom ki komfortételek nélkül!"
A komfortétel itt tehát egyértelműen a fogyókúra ellentétét takarja... Nem meglepő, hogy ez az értelmezés jobban megtetszett a közönségnek, innentől robbant be igazán a köztudatba, és azóta is velünk van. Miért, mit tudnak ezek az ételek, amiket más fogások nem?
CSAK LAZÁN!
Az erejük valószínűleg abban rejlik, ahogyan az otthonosság érzését sugározzák. A gyerekkorunkra emlékeztetnek, csillapítják a házias ízek iránti vágyunkat a rohanó hétköznapokban. Kedves élményeket hívnak elő már sütés-főzés közben is, hát még evés közben! Nem kell hozzájuk több sor evőeszközt odakészíteni a terítékre. A komfortételek társaságában nem feszengünk, lazán és természetesen viselkedhetünk. Ezek azok a fogások, amiket tipikusan családi, baráti körben, vagy kedves kis vendéglőkben fogyasztunk. Ragulevesek, krémlevesek, kelt tészták, piték...
Az ilyen ízeknek a hűvös hónapok jelentik igazán a szezonját. Ködös, fagyos az idő, hamar sötétedik, többet vagyunk otthon. Kívánjuk a táplálóbb fogásokat, vége annak az időszaknak, amikor egy szelet dinnye is megtette ebédre, hiszen a testünk jelzi: fel kell tankolni télre. A fizikai éhségünk mellett a lelkünk is jobban éhezik a melegségre, az "átölelő" ételekre. Vágyunk a szénhidrátokra, hiszen a szervezetünkben a fényhiányos évszakokban csökken a szerotonin szintje, amit "örömhormonnak" is szokás nevezni. Szénhidrátban gazdag ételekkel emelhetjük a szerotonin szintjét, ami rövidtávon hangulatjavító hatású. (Hosszútávon, nagy mennyiségben fogyasztva azonban pont ellenkezőleg: a cukros, telített zsírsavakban gazdag ételek a depressziós tünetek esélyét növelik.) Jobban igényeljük a törődést, és azt is, hogy másokról gondoskodhassunk. Mindkettőhöz tökéletesen illenek a kényeztető, testi-lelki melegséget adó levesek, szaftos sültek, szószok, munkaigényesebb sütemények.
Szerző: Czecz Fruzsina, tanácsadó szakpszichológus
Felhasznált források: Safire (2003), Méhész (2018)
