EGY CSIPETNYI TUDOMÁNY - MEDITÁCIÓ ÉS MINDFULNESS A KONYHÁBAN
Változó, hogy kit mi kapcsol ki egy fárasztó nap után, ki hogyan tud feltöltődni, megpihenni. Van, aki sportol, mások festenek, vagy a zenéhez menekülnek. És vannak, akiknek a főzés hoz olyan kikapcsolódást és nyugalmat, ami semmihez sem hasonlítható. A mindfulness, vagyis a tudatos jelenlét remekül átélhető a konyhában, főzés vagy étkezés közben.
Dragomán György író, műfordító például azt vallja: "Néha amikor kedvvel és élvezettel főzök, azt érzem, a főzés irányított meditáció. Ebben a lélekállapotban a legegyszerűbb receptek és alapanyagok szerzik a legnagyobb örömöt, a főzés minden pillanata újabb és újabb lehetőségeket és emlékeket idéz fel, és így egy sima krumplileves elkészítése is összetett fantázia-kalanddá válik, olyan sűrű és koncentrált élményt tud adni, mintha sokfogásos ünnepi vacsorát főztem volna éppen. Felszabadító élmény, akkor a legjobb, ha közben tudom, vicces mindezt ennyire komolyan venni, de azért mégis csak komolyan veszem."
Hasonló véleményen van Linda Wasmer Andrews amerikai egészségpszichológus, aki beszámol róla, hogy a vacsorához való zöldségek aprítása tökéletes kikapcsolódást jelent számára egy hosszú nap végén. Szeletelés közben lecsillapodik az elméje, megnyugszik a lelke. Ő is meditációhoz hasonlítja a főzést, ami ráadásul azzal kecsegtet, hogy a végén finom falatok várnak.
ÉLD ÁT AZ ÉTKEZÉST!
A sütés és a főzés sokak számára az önkifejezést is jelenti. Hasonlóan stresszoldó hatású, igazi mindfulness a konyhában, mint a sport vagy a művészet, ráadásul minden egyes lépése teljes odafigyelést igényel. Ha elkalandozunk, rögtön kifut a leves, elszakad a pitetészta, odakozmál a hús.
De nemcsak az étel készítésekor, hanem étkezéskor is fontos a tudatos jelenlét. Amikor evés közben túl sokat foglalkozunk mással - például a múltbeli döntéseinken rágódunk, a jövő miatt aggódunk, tévét nézünk, híreket olvasunk, közösségi oldalakat pörgetünk - nem működünk tudatosan. Így fordulhat elő, hogy észre sem vesszük, és már be is faltuk az ételt anélkül, hogy átéltük volna a pillanatot. Az éhségünk többé-kevésbé elmúlik, de nem érezzük magunkat elégedettnek, hiszen valójában nem voltunk jelen az étkezésnél. Nem élveztük az ízeket, nem gyönyörködtünk a színekben, a különböző textúrákban. Nem adtuk át magunkat teljesen az élménynek, csak "belapátoltuk" az ételt.
Éppen ezért újra útra kelünk a hűtő felé, és keresünk még valamit - hátha a második adag rakott krumpli vagy tiramisu meghozza a várt elégedettség érzést. Azonban mindaddig, amíg nem mindfulness üzemmódban étkezünk, mindaddig, amíg nem adunk megfelelő időt és teret az étkezésnek, hiányérzetünk lesz. Az ötödik tiramisu után is...
CSAK ÉN ÉS A MANDARIN
Lisa Bahar családterapeuta bátorítja a klienseit, hogy gyakorolják a mindfulnesst a konyhai munkák során. Példaként egy salátához szánt mandarin meghámozását említi: figyeljük meg a gyümölcs héját, a színét, tapintását. Aztán hámozás és a gerezdek szétvágása közben pillanatról pillanatra kövessük az érzéseket - például ahogyan ránk fröccsen egy kis lé a mandarinból. Végül, figyeljük meg a lédús gyümölcs ízét a szánkban.
Amikor ezekre az apró részletekre fókuszálunk, és teljességgel átéljük a pillanatot, nem tudunk a problémákon vagy a végtelen tennivalók listáján idegeskedni. A mindfulness segít csökkenteni a stresszt és utat nyit ahhoz, hogy jobban élvezzük az életet.
Egy étel elkészítése után érdemes megállni egy pillanatra, és végiggondolni, hogyan került a tányérunkra. Az előbbi mandarin példájánál maradva egészen a fa ültetésétől követhetjük a gyümölcs útját a konyhánkig. Ez a hála érzését is erősítheti, hiszen rávilágít, hogy mennyi munka, milyen sok idő és milyen hosszú út van egy-egy élelmiszer mögött, akár saját magunk termeltük, akár vásároltuk.
Szerző: Czecz Fruzsina, tanácsadó szakpszichológus
Fotó: Juan Pablo Serrano Arenas - Pexels
