ÉTELSZABADSÁG: JOGOD VAN BÁRMIT ENNI
Várj, várj! A cím láttán ne indulj rögtön a boltba, a csokis polcok közé! Előbb olvasd el az egész cikket, és gondold végig, mire van valójában szükséged. Asiama Evelyn, antidiéta szemléletű dietetikus segít eligazodni a tudatos és egyben élvezetes étkezés világában.
ÖRÖM A TÁNYÉRON
Néhány éve nagy hírnek számított, hogy magyarul is megjelent az „Intuitív étkezés” című kötet. Azt hirdeti, hogy ne a sanyargatás, önostorozás, a kalória-és centiméter számolgatás felől közelítsünk a saját testünkhöz. A képzések és saját tapasztalatok után ez a szemlélet felszabadító volt Asiama Evelyn dietetikus számára. Végre lett neve, szakmai keretrendszere annak, amit évek óta érzett és kommunikált Magyarországon – még akkor is, ha a kollégái néha furcsán néztek rá:
„Az étkezésnek semmi köze az akaraterőhöz, a büntetéshez vagy a szégyenhez. Az evés létfenntartó viselkedés. Öröm és öngondoskodás.”
Azonban óvatosan az öröm és gondoskodás fogalmával! Az intuitív étkezés nem azt jelenti, hogy mértéktelenül ehetünk bármit, arra hivatkozva, hogy ó, éppen erre vágyik a szervezetünk és csak hallgatunk a jelzéseire. „A test is alkalmazkodik valamihez az idők során, és helyesen kell értelmezni a kapott információkat. Ha elmész a boltba, és megkívánod az egykilós mogyorókrémet, az inkább a hozzászokás eredménye és ügyes marketingfogás, mint valódi szükséglet” – emeli ki a szakember.
SALÁTA IS, MOGYORÓKRÉM IS
Ezzel együtt jelen van az úgynevezett „ételszabadság”, tehát ugyanolyan jogunk van salátát enni, mint mogyorókrémet. (Csak ez utóbbit talán nem egykilós kivitelben…) Meg kell tanulnunk szelektálni, a saját magunk igényei szerint étkezni. Bármennyire is szívesen fogyasztunk valamit, egy idő után nem fog jólesni.
„A tested okos, jelezni fog. Ha egész nap pizzát eszel, sóvárogni fogsz valami zöldségért, hogy növényi hatóanyaghoz juss. Ez úgy jelenik meg, hogy elkezdesz más ízt, más állagot kívánni.”
A leglényegesebb, hogy időben és pontosan felismerjük ezeket az érzéseket. Ha pedig nem tudunk leállni az evéssel, és túlzásba esünk, érdemes ránézni a helyzetre: vajon mi miatt nehéz megtalálni az egyensúlyt? Mi akadályoz? Milyen hiedelmeink vannak? Miért nem vesszük figyelembe a jeleket?
A HÚSVÉTI ASZTAL
A közelgő húsvét a terülj-terülj asztalkám ideje vendégségekkel, lelkesen sütő rokonokkal, barátokkal. Mit tehetünk, ha ekkor is az intuitív módszer szerint szeretnénk étkezni? „Először is, messziről kerüljük a különböző fogyókúra-kihívásokat, amik arról szólnak, hogy húsvétkor úgyis bezabálsz, előtte tartsd ezt vagy azt a diétát!” – tanácsolja Evelyn. Természetesen a vallási hátterű böjt nem ebbe a kategóriába tartozik, de a párnapos, párhetes „challenge” típusú felhívások rendkívül károsak. Az eredményük egyértelműen túlevés lesz.
„Attól, hogy közeledünk húsvéthoz, minden egyes nap tápanyagra van szükségünk, és arra, hogy biztosítsuk a testünk ellátottságát.
Szinte biztos, hogy több kalácsot fogunk enni húsvétkor, mint egy átlagos januári napon, de ez így van rendben. Hagyomány szerint étkezünk."
Ha úgy készülünk az ünnepi napokra, hogy biztosan pukkadásig fogunk majd enni, akkor nagy eséllyel így is lesz. Ha viszont hajlandóak vagyunk monitorozni az igényeinket, a testünket,
a viselkedésünket, rosszullét nélkül, örömmel élhetjük meg a vendégségeket.
A TÁNYÉR-MÓDSZER
Evelyn egy egyszerű utat, az úgynevezett „tányér-módszert” ajánlja ehhez. Ha a tányérunkat képzeletben megfelezzük, az egyik felére mindig sok színes zöldség kerüljön. Tavasszal megjelennek a primőr zöldségek, jöhet a retek, a hagymafélék, a paradicsom…
„Minél színesebb a tányérunk, annál többféle tápanyagot tartalmaz.”
A tányér másik felét osszuk két részre, az egyiket fehérjével (hússal, hallal, tejtermékkel, tojással, olajos magvakkal, hüvelyesekkel), a másikat pedig szénhidráttal (rostban gazdag kenyérrel, péksüteménnyel, tésztával, burgonyával, rizzsel, egyéb gabonafélével) töltsük meg. Húsvétkor például a friss, vegyes salátából, kalácsból és minőségi sonkából tökéletes, kiegyensúlyozott tányért lehet összeállítani, amiben – és ez nagyon fontos! – az ízek élvezete is jelen van.
EGYÉL MÉG A KEDVEMÉRT!
Sok családban a húsvét az év első ünnepe, amikor mindnyájan összegyűlnek. A locsolkodás és tojásfestés mellett az etetés, kínálgatás is a hagyomány része. Gyakran előfordul, hogy többször szedünk a fogásokból, mint amennyit kényelmesen meg bírunk enni. Egyrészt azért, mert a bőség zavara, a sokféle íz, inger miatt később vesszük észre, hogy jóllaktunk, másrészt azért, mert nem szeretnénk megbántani a rokonokat, házigazdákat. Pedig amikor már minden ruhát ki kell gombolni magunkon és ég a gyomrunk, az messze van az örömteli evéstől…
„Egyértelmű, hogy az étel egyfajta szeretetkifejezés. De aki kínál, sőt, tukmál, ne ignorálja a testi jelzéseimet! El kell fogadnia, hogy tele vagyok, később folytatom vagy elcsomagolom az ételt” - mondja a dietetikus, és hozzáteszi: szerinte nem vagyunk illetlenek a kedvesen sütő-főző nagyival, ha visszautasítjuk a második-harmadik adag levest. Magunkkal vagyunk illetlenek, ha nem annyit és olyat fogyasztunk, ami igazán jólesik.
NYÁR LESZ, NYÁR
A húsvéti eszem-iszom után éles váltásként máris jön a villámdiéták főszezonja: Dobj le 5 kilót egy hét alatt a beach body-ért! Asiama Evelyn kiemeli, hogy az intuitív étkezés első alappillére pont a diétamentalitás elvetése.
„Egészségtelen szokásoktól várjuk, hogy egészséges testünk legyen. Micsoda ellentmondás!”
Nem az a cél, hogy hány kiló leszek vagy hány centi lesz a csípőm. Hanem őszinte kíváncsisággal fordulok magam felé: mit miért csinálok? Megeszem a strandon lángost. Miért? Mert tavaly nyáron ettem legutóbb, és annyira jólesik! Vagy görcsöl tőle a gyomrom, hőgutát kapok közben, de azért folytatom az evést? Miért kértem három-négy gombóc fagyit, mikor érzem, hogy már egy után is telítődöm? – olyan kérdések, amik nagyon sokat segíthetnek önmagunk jobb megismerésében és az evéssel való kapcsolatunk feltérképezésében.
Az örökös kíváncsiság a motiváció fenntartásához is hozzájárul. Nehezebben zökkenünk ki abból az egészségre, teljességre és élvezetre törekvő életmódból, amit választottunk. A dietetikus szakember megemlíti, hogy a környezettől érkező mondatok sokszor nehezen kezelhetőek, eltántoríthatnak. A rokonokat, kollégákat nem tudjuk megválasztani. A közösségi hírfolyamunkat viszont igen! „Ha egy hernyónak érezzük magunkat a posztok lapozása közben, állítsuk le az adott ismerős vagy celeb követését” – fogalmaz humorosan Evelyn, de a jelenség ettől még komoly. Olyan képekkel és információkkal vegyük körül magunkat, amik nem lehúznak, hanem építenek minket. Tehát alaposan válogassuk meg, mit fogyasztunk! A tányéron és a médiában egyaránt.

