JÓÍZŰ SZTORIK - KUN ANITA ÉS A CSÍZ SAJTMŰHELY
A baracskai Csíz Sajtműhely nevében nem véletlen a szójáték. Kun Anita sajtmester hangjából és egész munkájából árad a mosoly. Hogy folytassam a szójátékok sorát: nem kell belőle "kisajtolni" a válaszokat, olyan kedvességgel és lelkesedéssel mesél. Válságról, szerelemről, kiskosztümről, tejesfazékról és még börtönről is.
A HONLAPON A SAJTMŰHELY MEGÁLMODÓJAKÉNT ÉS ALAPÍTÓJAKÉNT MUTATKOZOL BE. EZ A CÉG VALÓBAN EGY ÁLOM MEGVALÓSULÁSA?
Ma már azt mondhatom, hogy igen, de kellett hozzá egy nagy hullámvölgy, hogy rátaláljak erre az útra. A 2000-es évek elején nem éreztem jól magam a bőrömben. A férjemmel a válás mellett döntöttünk, a munkahelyemen pedig azt éltem meg, hogy visszafognak, pedig többre lennék képes. A kiégés tüneteit vettem észre magamon. Kifelé vágytam a városból, ezért Budapestről Biatorbágyra költöztünk a gyerekekkel. Itt lehiggadtam, megnyugodtam, új impulzusok értek. Egyre inkább érdeklődtem a minőségi ételek iránt, piacon vásároltam, zöldséget, gyümölcsöt termesztettem a kertben, elkezdtem befőzni. Aztán valahogy eljutottam a tejtermékig is, mert nem ízlett a bolti joghurt és sajt. Emlékeztem, hogy a nagymamám is készített sajtot, vajat, túrót, gondoltam, kipróbálom.
HOGY SIKERÜLT A PREMIER?
Egy internetes recept alapján nekiálltam gomolyát készíteni, fantasztikusan finom lett. Köszönőviszonyban sem volt azzal, amit a hűtőpultban vásároltam. Az öröm mellett viszont meg is döbbentem: ez csak ennyi?! Nem bonyolultabb? A sikeren felbuzdulva egyre többet foglalkoztam otthon a sajtokkal, de még csak hobbi szinten. Mikor a családomnak kezdett elege lenni abból, hogy az egész lakásban vödrök állnak, sajtok áznak, apukám kialakított nekem egy kis alagsori műhelyet. Én csak "boszorkánykonyhának" hívtam.
HOGYAN LETT AZ ALAGSORI HOBBIMŰHELYBŐL VÁLLALKOZÁS?
Először csak a barátok, szomszédok, kollégák voltak a vásárlóim, de folyamatosan próbáltam nőni a sajtkészítés terén. Közben viszont egyre jobban fáradtam a Budapest-Biatorbágy közötti ingázásban, és egyre rosszabbul éreztem magam a munkahelyemen. Egy nap felmondtam, és eldöntöttem, hogy a sajtműhely vezetése lesz a főállásom.
Elővettem a telefonomat, sorban mindenkit felhívtam, akit csak ismertem. Sokan bolondnak néztek, mások dicsértek és drukkoltak ehhez a nagy lépéshez. Egy év alatt olyan stabil vásárlóközönség alakult ki, hogy a bevételből már megvolt egy rendes havi fizetésem. Persze sokkal nehezebben kerestem meg ezt a pénzt, mint korábban kiskosztümös személyi asszisztensként, de sokkal boldogabban is.
Majd megismerkedtem a mostani férjemmel, aki azóta társam mindenben. Lelki támogatást és a munka fizikai részéhez gyakorlati segítséget is kaptam tőle. Ketten mégis könnyebb megemelni a tejesfazekat, mint egyedül… Rövid idő alatt kinőttük a "boszorkánykonyhát", és költöznünk kellett. Ekkor lettünk baracskai lakosok.
MIÉRT PONT BARACSKÁT VÁLASZTOTTÁTOK?
Csupa praktikus ok miatt döntöttünk a Fejér megyei község mellett. Van vasútállomása és autópályalehajtója, könnyen megközelíthető Budapestről. Sok fővárosi megrendelőnk, partnerünk volt és van jelenleg is, úgyhogy a közlekedés a legfontosabb. Ezen a szemponton kívül szinte mindegy volt, hova költözünk. Otthon dolgozunk, a munkahelyünkhöz nem kell alkalmazkodni. Ma már mini üzemként működünk, havonta másfél tonna sajtot állítunk elő 15 000 liter tejből. A termékekkel nemzetközi versenyekre járunk, számos díjjal büszkélkedhetünk. Külön elismerés, amikor megköszönik a lakosok, hogy a terméknevekkel is visszük Baracska jóhírét. Végre nem csak a börtöne miatt emlegetik a falut, hanem a Baracskai félkemény, Baracskai fűszeres vagy Baracskai magos sajt miatt is.
MEG TUDOD FOGALMAZNI, MIT AD NEKED A TEJJEL VALÓ MUNKA?
Amikor az ember a két kezével előállít valamit, az meggyógyítja a lelkét. Az én esetemben legalábbis ez pontosan így történt. Élvezem, hogy ügyesnek érzem magam, kiélhetem a kreativitásom, alkothatok. Olyan sok kész dolog vesz minket körül, és annyi minden van gépesítve, hogy rácsodálkozunk azokra a munkákra és termékekre, amik régen természetesek voltak. Ahogy kezdetben én is rácsodálkoztam a gomolyakészítésre… Jé, ezt meg tudom csinálni én, egyedül?
Bámulatos az a folyamat, ahogy a folyékony tejből szilárd, vágható, reszelhető darab lesz. Amikor egy heteken, hónapokon át készülő sajtot végre kettévágunk és megízlelünk, ugyanaz az izgatottság és elementáris öröm jár át, mint évekkel ezelőtt. Ez nem csökken, nem kopik el.
Az interjút készítette: Czecz Fruzsina
Fotók: Csíz Sajtműhely
