MEDITÁCIÓ ÉS MINDFULNESS A KONYHÁBAN

MEDITÁCIÓ ÉS MINDFULNESS A KONYHÁBAN

Változó, hogy kit mi kapcsol ki egy fárasztó nap után, ki hogyan tud feltöltődni, megpihenni. Van, aki sportol, mások festenek, vagy a zenéhez menekülnek. És vannak, akiknek a főzés hoz olyan kikapcsolódást és nyugalmat, ami semmihez sem hasonlítható.

Dragomán György például így ír: "Néha amikor kedvvel és élvezettel főzök, azt érzem, a főzés irányított meditáció. Ebben a lélekállapotban a legegyszerűbb receptek és alapanyagok szerzik a legnagyobb örömöt, a főzés minden pillanata újabb és újabb lehetőségeket és emlékeket idéz fel, és így egy sima krumplileves elkészítése is összetett fantázia-kalanddá válik, olyan sűrű és koncentrált élményt tud adni, mintha sokfogásos ünnepi vacsorát főztem volna éppen. Felszabadító élmény, akkor a legjobb, ha közben tudom, vicces mindezt ennyire komolyan venni, de azért mégis csak komolyan veszem."

Hasonló véleményen van
Linda Wasmer Andrews, aki beszámol róla, hogy a vacsorához való zöldségek aprítása tökéletes kikapcsolódást jelent számára egy hosszú nap végén. Szeletelés közben lecsillapodik az elméje, megnyugszik a lelke. Ő is meditációhoz hasonlítja a főzést, ami ráadásul azzal kecsegtet, hogy a végén finom falatok várnak. 


ÉLD ÁT AZ ÉTKEZÉST!

A sütés és a főzés sokak számára az önkifejezést is jelenti. Hasonlóan stresszoldó hatású, mint a sport vagy a művészet, ráadásul minden egyes lépése teljes odafigyelést igényel. Ha elkalandozunk, rögtön kifut a leves, elszakad a pitetészta, odakozmál a hús.  

De nemcsak az étel készítésekor, hanem étkezéskor is fontos a tudatos jelenlét. Amikor evés közben túl sokat foglalkozunk mással - például a múltbeli döntéseinken rágódunk, a jövő miatt aggódunk, tévét nézünk, híreket olvasunk, közösségi oldalakat pörgetünk - nem működünk tudatosan. Így fordulhat elő, hogy észre sem vesszük, és már be is faltuk az ételt anélkül, hogy átéltük volna a pillanatot. Az éhségünk többé-kevésbé elmúlik, de nem érezzük magunkat elégedettnek, hiszen valójában nem voltunk jelen az étkezésnél. Nem élveztük az ízeket, nem gyönyörködtünk a színekben, a különböző textúrákban. Nem adtuk át magunkat teljesen az élménynek, csak "belapátoltuk" az ételt. 
Éppen ezért újra útra kelünk a hűtő felé, és keresünk még valamit - hátha a második adag rakott krumpli vagy tiramisu meghozza a várt elégedettség érzést. Azonban mindaddig, amíg nem mindfulness üzemmódban étkezünk, mindaddig, amíg nem adunk megfelelő időt és teret az étkezésnek, hiányérzetünk lesz. Az ötödik tiramisu után is... 

CSAK ÉN ÉS A MANDARIN

Lisa Bahar családterapeuta bátorítja a klienseit, hogy gyakorolják a mindfulnesst, azaz a tudatos jelenlétet a konyhai munka során. Példaként egy salátához szánt mandarin meghámozását említi: figyeljük meg a gyümölcs héját, a színét, tapintását. Aztán hámozás és a gerezdek szétvágása közben pillanatról pillanatra kövessük az érzéseket - például ahogyan ránk fröccsen egy kis lé a mandarinból. Végül, figyeljük meg a lédús gyümölcs ízét a szánkban.

Amikor ezekre az apró részletekre fókuszálunk, és teljességgel átéljük a pillanatot, nem tudunk a problémákon vagy a végtelen tennivalók listáján idegeskedni. A mindfulness segít csökkenteni a stresszt és utat nyit ahhoz, hogy jobban élvezzük az életet.

Egy étel elkészítése után érdemes megállni egy pillanatra, és végiggondolni, hogyan került a tányérunkra. Az előbbi mandarin példájánál maradva egészen a fa ültetésétől követhetjük a gyümölcs útját a konyhánkig. Ez a hála érzését is erősítheti, hiszen rávilágít, hogy mennyi munka, milyen sok idő és milyen hosszú út van egy-egy élelmiszer mögött, akár saját magunk termeltük, akár vásároltuk. 
 


Szerző: Czecz Fruzsina, tanácsadó szakpszichológus 

Felhasznált források: 
Dragomán (2019)
Wasmer Andrews (2015)


Fotó: Pixabay

Vissza

Kapcsolódó bejegyzések