GÓG ANGÉLA, FOOD DESIGNER

GÓG ANGÉLA, FOOD DESIGNER

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett formatervezőként, de nem szokványos anyaghoz nyúlt, mint a többiek. Fém, fa vagy üveg helyett ételekkel foglalkozik. "Goga Food Design" név alatt csodás süteményeket alkot, gyűjtőmunkát végez, ízemlékek után kutat és még a jövőbe is bepillant. Góg Angéla food designer mesél a munkájáról.

- ÁRULD EL, HOGY JUTOTT ESZEDBE FORMATERVEZŐKÉNT AZ ÉTELEK FELÉ FORDULNI? 

Anyukámnak volt egy műhelye, Tiffany technikával foglalkozott. Ekkor éppen Dániában éltem, de hoztunk egy hirtelen döntést családilag, hogy hazaköltözöm, és alakítsunk ki a műhelyben egy kiállítóteret és kávézót is. Ez 4 évig üzemelt. A kiállításokhoz én terveztem a kis falatkákat, és mindig az alkotóhoz, a művekhez passzoló ételeket találtam ki. Innen indult a tematikus étkezés iránti szeretetem. 

Egyébként sosem voltam klasszikus formatervező. Ha kaptunk például egy olyan feladatot az egyetemen, hogy tervezzük köztéri lámpát, nem nagyon jöttem lázba. Viszont amikor tárgyakkal és hozzájuk kapcsolódó emlékekkel dolgoztunk, sorra születtek az ötleteim. Kezdetben még használati tárgyakban gondolkodtam, például abban, hogy egy régi, fontos ruhadarabot hogyan lehetne átalakítani más használati tárggyá. Nem tudom, milyen szikra hatására tértem át az ízekre, de nagyon örülök neki, hogy így alakult. 

- SOKSZOR EMLEGETED PROUST-OT ÉS AZ "ELTŰNT IDŐ NYOMÁBANCÍMŰ REGÉNYBEN LEÍRT EMLÉKEZÉST. OTT EGY TEÁBA MÁRTOGATOTT MADLEINE SÜTEMÉNY INDÍTJA EL A GYEREKKORI EMLÉKEKET... 

- Igen, a doktori munkámat úgy mutattam be, mint a prousti emlékezés gyakorlati megvalósulását. Nekem is vannak meghatározó íz-emlékeim, és úgy tapasztaltam, hogy másoknak is. Azt kutattam, hogy egy-egy íz képes-e valóban felidézni régi emlékeket, és vannak-e olyan ízek, amik mindenkiben ugyanazt (vagy közel ugyanazt) az élményt, képet, érzést hozzák elő.

Az "Emlékek cukrászdája" című projektemhez többszáz történetet gyűjtöttem össze, és aprólékosan elemeztem őket. Azt kérdeztem a résztvevőktől, hogy számukra mi a boldogság íze? Milyen ízek, színek és illatok emlékeit őrzik a gondtalan évekből? 
Sok visszatérő elemmel találkoztam, előjöttek a felhőtlen gyerekkori vakációk, a nagymamával együtt készített sütemények, az ünnepek történetei. Öt különböző emléktípus rajzolódott ki, amiket egy ötrészes sütemény sorozatban mutattam meg.

- EZEKNÉL A SÜTEMÉNYEKNÉL AZ ÍZEK MELLETT MIÉRT FONTOS A KÜLSŐ? 

- A látvány is előhív emlékeket, számít a méret, a forma, a szín, a textúra. A gyerekkorhoz és a nagymamánál töltött időszakhoz például jellemzően szögletes sütemények íze társul, mert a mama nagy, szögletes tepsikben sütött a családnak. Az "Emlékek cukrászdájában" született is egy külön MAMA kategória, olyan sok nagyihoz kapcsolódó történetet írtak a résztvevők. Ez egy kocka alakú, vaníliás, diós, baracklekváros, madártej mousse-os sütemény. Nagy öröm volt, mikor valaki a vakteszten felkiáltott: "Ez olyan, mintha a mamám sütötte volna!" Ezek szerint tényleg sikerült megragadni valamit a régi időkből, és tényleg vannak jellegzetes íz-emlékek.

- MITHA LENNE EGY KOLLEKTÍV ÍZ-EMLÉK KÉSZLET, AMIBŐL MINDANNYIAN MERÍTÜNK? 

- Ez nagyon erőteljesen megjelent, igen. Mindig egyéni történeteket kezdtem vizsgálni, de az egyéni emlékek több ponton kapcsolódtak, és hasonlítottak egymásra. Nekem olyan ételt kell létrehoznom, ami mindenkiben elindít valamit. Ha süteményt tervezek, abba sokféle ízt belesűrítek, mert lehet, hogy neked a csokoládékrém vagy a marcipán fog fog valamilyen emléket előhozni, nekem meg a cukordrazsé. 

Kérdés volt bennem, hogy fontos-e foglalkozni az életkorral, hiszen nem ugyanazokkal az ízekkel találkozik egy mai gyerek, mint aki 30, vagy 50 éve volt fiatal. Lehet, hogy valakinek a Balaton szelet jelenti "A" gyerekkori édességet, másnak pedig a cukrozott zsíros kenyér, de a kornál erősebb szempontot jelentenek az élmények: mindenkinek vannak vidám nyári történetei, vagy különleges alkalmakhoz, ünnepekhez kapcsolódó emlékei.

Nagyon izgalmas lenne a helyszíneket is vizsgálni. Amikor elmentem Marosvásárhelyre egy galériába, és meséltem a kutatásaimról, a vasárnapi ebédnél emlegettem a húslevest, a főtt húst, és a hozzá feltálalt meggyszószt, fokhagymaszószt, kaporszószt. Mondták, hogy ez mind szép és jó, csak hát a szósz... Az paradicsomszósz. Ők sosem ettek meggyszószt. 

- FELTŰNT, HOGY NAGYON ERŐSEN JELEN VAN A MUNKÁIDBAN, A KUTATÁSI EREDMÉNYEIDBEN A GYEREKKOR. 

- Szívesen elengedném ezt a témát, egyáltalán nem ragaszkodom hozzá. De mindig a gyerekkori ízekhez kanyarodunk vissza, nem lehet kikerülni őket. A doktori munkámban a "Jövő asztala" kapcsán azt kérdeztem, hogy ki milyen ízt örökítene át a jövőbe? Milyen ételt őrizne meg mindenképpen? Ötven résztvevőből csak néhányan hoztak olyan ételt, amit egyébként is sokszor esznek a hétköznapokban (pl. hummuszt). A többiek töltött káposztát, csibeszendvicset, borsólevest, hortobágyi palacsintát, és hasonló ételeket említettek. Elmondták, hogy ezeket nagyon ritkán fogyasztják, mégis olyan fontosak a hagyományos ízek, hogy ezeket vinnék magukkal a jövőbe is. 90%-ban gyerekkori ízeket elevenítettek fel, hasonlóan a "boldogság íze" kérdéshez. 
Sokan beszámoltak róla, hogy a kutatás miatt megcsináltattak az anyukájukkal egy adott ételt, hogy újra érezhessék a régi ízeket. Nagy összehozó erő rejlik az ételekben és a hozzájuk társuló emlékekben. 


- EGYÜTTMŰKÖDSZ CUKRÁSZOKKAL ÉS SÉFEKKEL, VAGY AZ ÉTELEKET IS TE MAGAD KÉSZÍTED? 

- A cukrászdai projektben az Édességlaborral dolgoztam együtt. Itt a vagány cukrászlányok nyitottak voltak arra, hogy megvalósítsák az ötleteimet. A "Vasárnapi ebéd" című munkámban, ahol a családi étkezéseket vizsgáltam, séf segítségét kértem. Ez azért fontos, mert nem gátolhatja meg az elképzelésemet, hogy valamit meg tudok-e sütni-főzni, vagy hogy nem tudom pontosan, milyen konyhai technológiát lehet alkalmazni. Ezeknél a nagyobb projekteknél én csak tervező vagyok. Látom magam előtt, hogy egy étel hogy nézzen ki, tudom, milyen ízt szeretnék adni neki, a gyakorlati részt pedig szakemberekre bízom. A "Jövő asztala" kutatásban 100 féle ételt szárítottam le, és ezekből "ízalbum" készült. Dr. Gyimes Ernő, a Szegedi Tudományegyetem kutatója segített a kása elkészítésében, amibe ha belekeverjük a szárított ételt, visszaidézhetők az ízemlékek. Vele szeretnék tovább dolgozni azon, hogy újra, laboratóriumi körülmények között szárítsuk le az ételeket, és akár sokkal többféle ízt is tartósítani tudjunk. 


Az interjút készítette: Czecz Fruzsina
Fotók: Gogafood

Vissza