GYULAI-BÁRDOS ZITA, AZ ÚJRAKEZDŐ

GYULAI-BÁRDOS ZITA, AZ ÚJRAKEZDŐ

Vannak igazi újrakezdő mesterek. Akik elé ha akadály kerül, nem hátrahőkölnek, hanem nekifutnak, és átugorják. Akiket a változás nem megriaszt, hanem inspirál. Ilyen Gyulai-Bárdos Zita is. Járt már a politika és a média világában, foglalkozott luxus divatmárkák menedzselésével, de hányattatott sorsú régiók képviseletével is. Egy komoly betegség után azonban vissza kellett vennie a tempóból, és a gasztronómia hozta vissza az örömöt, a nyugalmat az életébe. Fogadjátok szeretettel Zita történetét!

Régóta különös szenvedéllyel követem mindazok életét, akik valami újszerű, eredeti szakmájuktól távoli területen találnak olyan kihívást, ami további életük meghatározó része lesz. Nem gondoltam volna, hogy egyszer velem is ez történik...

Vidéki lányból hamar fővárosi, dolgozó nő lettem. A textil ágazattól a haderő reformig sokfelé vezetett az utam, kormányzati tanácsadóként, majd média szakemberként dolgoztam, most pedig amolyan lélek-edző, business és life coach vagyok. A sikeres mentorálások során már számtalan üzlettel és az azt működtető különféle szakemberekkel ismerkedtem meg. Mivel örömmel és lelkesedéssel dolgoztam, fáradhatatlannak éreztem magam.

Aztán a 60-70 órás munkahetek egyszercsak megbosszulták magukat, és egy éjjel stroke-ot kaptam. A szerencsémnek köszönhetem, hogy éppen a lányomnál vendégeskedtem és ő váratlanul felébredt…

Kórház, intenzív osztály és várakozás: vajon milyen nagy a baj? Közel négy hónap kezelés után szembe kellett néznem azzal, hogy a korábbi életem nem folytatható, mert ezzel a tempóval nem sok esélyem marad a boldog életre. A családom gyakorlatilag elvágott a világtól és nekem más dolgom nem volt, mint a gyógyulás.

Hosszú kihagyás után gasztronómiai témával adtam hírt magamról a közösségi oldalakon. Utaltam rá, hogy készülök valamire. Valamire, aminek semmi köze az eddig képviselt országos- és megyei ügyekhez. Régi szenvedélyemnek engedve elmerültem a főzés tudományában, és beiratkoztam egy profi szakácsiskolába. Sokat gondolkodtam, mi vezetett ide, és rájöttem, valami olyat szeretnék csinálni, ami örömet okoz nekem és mosolyt csal a szeretteim arcára is.

A klasszikus főzés területe nem idegen családom nőtagjaitól. Négy-öt generáción át a főzés volt az a szeretetnyelv, amin keresztül a nők megtalálták a közös hangot a családtagjakkal. Nagyanyáim édesanyámat tanították, az első emlékeim is csupa ízből és illatból állnak. Már kislányként lenyűgözött az a szervezett munka, az a jól ismert mozdulatsor, amelynek a végén valami felejthetetlen finomság került az asztalra. Nálunk az étel az szent dolog volt: mind az alapanyag, mind az elkészítés, a technológia. Megrészegített a sokszínűség a konyhánkban.

Később édesanyaként felelősnek éreztem magam a gyermekem minél több élelemmel való intenzív, baráti kapcsolatáért. Talán ennek is köszönhető, hogy felnőttként nem válogatós, csak egy-két étel van a tiltólistán.

Édesanyám kicsi korától gyúrt, szaggatott és habart a lányommal, ami a mai napig csodás emlék. Sokat gondolunk rá, mert azt mondta halála előtt: majd minden étel ízében és illatában érezzük a szeretetét, így mindig velünk marad. Valóban így van. Ahogy azt a felejthetetlen karfiollevest megízleljük, mosolyogva emlegetjük Őt.

Az életünk egészét áthatja a főzés, a konyha iránti rajongás és őszinte csodálat. Ez ad biztonságot, erőt és mindig azt érzem: megtartó szeretetet is mindannyiunknak. A gasztronómia iránti szenvedélyemet már a páromra és a barátaimra is kezdem "átragasztani". A felépülésemet is szolgáló főzés és minden, ami ekörül forog, újra és újra örömet hoz nekem, és azoknak, akiknek az étel gondoskodással készül.

A kanyarokkal tarkított utamat, a személyes élményeimet és tapasztalataimat bátran beépítem a tanácsadói munkámba és az élmény alapú tréningjeimbe. Azért dolgozom – ma már új ritmusban, sokkal több pihenőt beiktatva –, hogy a hozzám fordulók is képesek legyenek az újrakezdésre, megéljék a személyes hatékonyságukat és sikeresek legyenek a köz-és magánéletben egyaránt.
 

"Az ételnek hatalma van. Ez a hatalom inspirál, ámulatba ejt, sokkol, izgat, gyönyört okoz és megérint. Arra is képes, hogy nekem és másoknak örömöt okozzon." 
/Anthony Bourdain/

 

Ha Te is szívesen mesélnél, írd meg a gasztronómiával kapcsolatos történetedet, érzéseidet, emlékeidet ide: info@gasztropszichologia.hu! 

Vissza