HORVÁTH FLÓRA ÉS A FECSKEFÉSZEK GASZTROMŰHELY

HORVÁTH FLÓRA ÉS A FECSKEFÉSZEK GASZTROMŰHELY

"Ne haragudj, kezdhetjük egy kicsit később a beszélgetést? Most hívott egy ismerősöm, nemsokára itt van, és muszáj megkóstoltatnom vele a friss Trappistámat” – ez Horváth Flóra első mondata. Negyed órával elhalasztjuk az interjút, addig pedig elképzelem, ahogy sürög-forog: felvágja a sajtot, megkóstolja, ellenőrzi, milyen lett az érlelés és csomagol a váratlan vendégnek…

- IRIGYKEDEM AZ ISMERŐSÖDRE, HOGY FRISSEN KÉSZÜLT SAJTOT TUD MA VACSORÁZNI… BÁR, A KÖZÖSSÉGI OLDALADON LÁTOTT KENYEREK, TÉSZTÁK, TORTÁK, PÉKSÜTEMÉNYEK IS NAGYON CSÁBÍTÓAK. ÚGY LÁTSZIK, EZT SOKAN ÍGY GONDOLJÁK, MERT EGYRE NÉPSZERŰBB A GASZTROMŰHELYED.

- Néhány éve igyekszünk átállni az önfenntartó életmódra – pékárukat sütök, tejtermékeket készítek, disznót-csirkét vágunk, zöldséget-gyümölcsöt termesztünk – így elég sok területen szereztem átfogó, gyakorlati tapasztalatot. Arra gondoltam, hogy ezt meg kell osztanom másokkal is, ezért Velemben létrehoztam egy kis műhelyt, ami sütő-főzőtanfolyamok, csapatépítők, gyerektáborok helyszíneként, és később akár vendégasztalként is működhet, hiszen rengeteg a kiránduló errefelé.

Célom, hogy a vidéki emberek számára is elérhetővé tegyem a színvonalas gasztronómiai oktatásokat, ahol a hagyomány a modern technológiával találkozik.

A tanfolyamok sikeresek, nagyon sok a visszatérő és az ajánlással érkező résztvevő. Az emberek értékelik és szeretik, amit csinálok, hasznosnak tartják a munkámat – ennél pozitívabb megerősítés pedig nem is kell a folytatáshoz. Az érdeklődésem nagyon szerteágazó, igyekszem egyre többféle kurzust felépíteni, hogy állandóan színesen tartsam a palettámat.

- MIÉRT PONT FECSKEFÉSZEK NÉVRE KERESZTELTED A MŰHELYT?

- Sokan felteszik ezt a kérdést - jogosan, hiszen a fecske nem feltétlenül kapcsolható a gasztronómiához. Személyes kötődés miatt választottam ezt a nevet: gyerekkoromban a fecske és a falusi ember elválaszthatatlanok voltak egymástól. Minden tavasszal visszatértek költeni az istállónkba, és fáradhatatlanul végigdolgozták mellettünk a nyarat. Meghatározó részévé váltak a gyerekkori emlékeimnek. Sajnos egyedszámuk az elmúlt 20 évben folyamatosan csökken, ahogy a mi életmódunk, hétköznapjaink, értékrendünk is egészen más mederbe terelődött… Ha a fecskéket nem is tudom, legalább a hagyományos szemléletet szeretném visszahozni a mindennapjainkba.

- EZEK SZERINT A GYEREKKORODBAN KERESENDŐK A GAZDÁLKODÁS ÉS A SÜTÉS-FŐZÉS GYÖKEREI.

- Ez az időszak szerintem mindenkinek meghatározó. A nagyszüleim hatalmas területen gazdálkodtak - legalábbis én így emlékszem vissza. Akkor még falun természetes volt a haszonállatok tartása, a kertészkedés és az, hogy a család együtt dolgozik a saját jólétéért. A nagyszüleim halála után leépült az egykor virágzó gazdaság. Bevallom, tinédzserként megfogadtam, hogy felhagyok ezzel a rengeteg munkát igénylő létformával.

Aztán 26 éves korom körül – amikor elköltöztem otthonról – átfordult bennem valami. Elkezdtem önálló háztartást vezetni, másról is gondoskodni, rendszeresen főzni és keresni az emlékeimben a gyerekkori ízeket. Ekkor még eredeti szakmámban, építőmérnökként dolgoztam, de szenvedélyemmé végérvényesen a gasztronómia vált.

Hamar rájöttem, hogy azt a minőséget és az emlékeimben élő zamatokat csak saját alapanyagokból fogom tudni reprodukálni... Innentől pedig egyik dolog hozta magával a másikat. Elkezdtem azt érezni, hogy ennek van igazán értelme, és kézzel fogható eredménye a családom – és most már mások számára is.

- A LEHETŐ LEGJOBB FORRÁSBÓL TANULTÁL...

- Hálás vagyok a mintáért, amit kaptam. Amikor órák óta a kertben dolgozom, éget a nap, fáj a derekam, szomjas vagyok stb., mindig a nagyszüleim és szüleim jutnak eszembe. Reggeltől estig kinn voltak a mezőn, de sosem panaszkodtak, nem idegeskedtek, nem rohantak, tették a dolgukat alázattal. Gyerekként mit sem értettem ebből, csak annyit láttam, hogy én nem játszhatok egész nap, mint a városi barátnőim.

Ma már tudom, mekkora ajándékot kaptam, és sajnálom, hogy a mai gyerekek többségének az életéből kimaradnak ezek a tapasztalások. Szerintem sokkal nagyobb hátránnyal vágnak majd bele a felnőtt életbe.

- BIZTOSAN SOKMINDENRE MEGTANÍTOTT TÉGED EZ A HAGYOMÁNYOS ÉLETFORMA.

- Közhely, de igaz, hogy csak azt tudja az ember igazán értékelni, amiért a két kezével megdolgozott. Hihetetlen, mekkora örömöt okoz végigkísérni, ahogy az elvetett magból kifejlett növény, bőséges termés, végül isteni ebéd lesz.

A kertben nem kell átválogatni 5 karton paradicsomot, hogy találj 1-2 ehetőnek ítélt példányt, és az összetevők listáját sem kell kielemezni. Itt minden friss, ízletes, roppanós, vitamindús, vegyszermentes, élettel teli. Igaz, dolgozni kell vele, és néha tényleg fárasztó, de ennél egészségesebb, olcsóbb és finomabb alapanyagokat sehol sem találsz. 

Ami még nagy pozitívum, hogy hetente maximum egyszer járok boltba, akkor is csak pár apróságért. A COVID okozta lezárások sem okoztak a mindennapjainkban változást. Megszoktam, hogy tele a kamra, a fagyasztó, és bármikor bármilyen ételt el tudok készíteni. Bízom benne, hogy egyre többen felismerik, hogy ez az út ma is járható, és érdemes belevágni.

- MIT TAPASZTALSZ, A GYEREKEK HOGYAN FOGADJÁK A HAGYOMÁNYOKAT EBBEN A MODERN KORBAN?

- A gyerekek mindig nyitottak lesznek a világra, és ezt vétek lenne nem kihasználnunk. Látom azt, hogy számukra is ingerszegény a négy fal között egy képernyő előtt görnyedni, sokkal inkább vágynak a szabadba, arra, hogy érdemben foglalkozzon velük valaki, érteni akarják a körülöttük lévő világot. Ha a saját nyelvükön szólítjuk meg őket, jó példát mutatunk és tudunk motiválni, akkor elkezdik a magukénak érezni azt, amiért "dolgoznak".

Szívügyemnek tartom a gyerekek megfelelő edukálását minden területen, hiszen rajtuk keresztül tudjuk biztosítani a hagyományaink, tudásunk, tapasztalatunk, kultúránk fennmaradását.

- A FELNŐTT VENDÉGEKTŐL MILYEN VISSZAJELZÉSEKET KAPSZ?

- Megerősítik, hogy sikerül azt nyújtanom, amit szeretnék: otthon érzik magukat, felismerik a környezet és a műhely szellemiségének egységét, feltöltődnek testileg-lelkileg és a mindennapjaikban hasznosítani is tudják a tanultakat.

A kapcsolat a kurzusok végével sem szűnik meg, időről-időre megkeresnek, hogy érdeklődjenek rólam, kikérjék a tanácsomat, vagy beszámoljanak a sikerélményeikről. Nagyon sokat kapok vissza tőlük, ami nehezebb időszakokban is hatalmas kapaszkodó. Emlékeztet arra, hogy jó úton járok.


Az interjút készítette: Czecz Fruzsina
Fotók: Horváth Flóra

Vissza