KALAS GYÖRGYI, SANDWICH GRÓFJA ÉS A NÁPOLYI PIZZA

KALAS GYÖRGYI, SANDWICH GRÓFJA ÉS A NÁPOLYI PIZZA

Vajon létezik olyan műfaj, hogy gasztromesekönyv? Ha eddig nem is volt, már biztosan van, mert 2021 tavaszán Kalas Györgyi tollából megszületett a "Sandwich grófja és a nápolyi pizza" című kötet.

- MIKOR ÉS HOGYAN KERÜLTÉL KÖZEL A GASZTRONÓMIÁHOZ?

- Már a gyerekkoromban aktívan jelen volt a gasztronómia, mert az egyik nagymamám állandóan sütött-főzött. Nagy kertjük volt, állatokat tartottak, gyógynövényeket, zöldségeket, gyümölcsöket nevelgettek. Nagymamám és anyukám is nagyon szeretett a konyhában tüsténkedni, csak utólag visszaidézve tűnik fel, hogy milyen örömmel és büszkeséggel főztek.

Felnőttként is a konyha közelében maradtam. Alapvégzettségem szerint antropológus vagyok,
a kötelező terepmunkámat Erdélyben töltöttem. Természetes volt, hogy résztveszek a családi gazdaságok életében, az ételek készítésében is.

Az egyetemi éveim alatt kaptam egy madridi ösztöndíjat, még abban az időszakban, mikor Magyarországon nem volt túl élénk a gasztroélet. Belecsöppentem egy olyan világba, ahol minden program az evésről szólt. Ámulattal figyeltem, hogy a spanyolok minden este más étteremben vacsoráznak - és ez nem számít luxusnak, nem drágák a helyek. Meghatározó élmény volt, itt jöttem rá, hogy a gasztronómia lesz az én igazi utam.

Az antropológia után a média szakot is elvégeztem. Újságíróként elkezdtem próbálgatni azt az irányt, hogy éttermekről, ételekről írok – akkor még kevesen foglalkoztak ilyesmivel. Mindig csupa jó visszajelzést kaptam, szerették az olvasók a cikkeket. Egy idő után "rám is ragadt" ez a téma, ha nyílt egy új hely, automatikusan engem kerestek meg, hogy írjak róla.

- A FELNŐTT KÖZÖNSÉG UTÁN MI VEZETETT A GYEREKEK ÉS A MESE MŰFAJA FELÉ?

- Főként az, hogy megszülettek a saját gyerekeim. Hamar szembesültem vele, hogy én hiába mutatok olyan példát, hogy mindent megeszek – mert tényleg mindent megeszek, még a malacfület is –, a gyerekek válogatósak… Szerettem volna közelebb hozni és érdekessé tenni számukra az ételeket. Mindezt úgy, hogy közben tanulunk is, hiszen a gasztronómia nemcsak a finomságok kóstolásáról szól. Fontos az ételek története, eredete, az alapanyagok megismerése is. Azt tapasztalom, sok ételről nem tudják a gyerekek, hogy miből készül, hogyan kerül a tányérra. Ma már lényeges, hogy érintsük a fenntartható étkezés és a pazarlás témáját is, hogy olyan generáció nőjön fel, aki figyel erre.

Először egy regényem jelent meg, a "Tilda és a kövér macska", amit gasztro-meseregénynek szoktam hívni. Egy étteremben játszódik, különböző kalandok és vicces ételek szerepelnek benne. Az új, "Sandwich grófja és a nápolyi pizza" című könyvemnél az motivált, hogy megmutassam a gyerekeknek az ételek mögött rejlő történeteket. A pizzát például az egész világ ismeri, és szinte mindenki szereti, de azt már kevesen tudják, hogy miért kerek, miért ilyen a színe, miért paradicsom van rajta, és hogy került egyáltalán a paradicsom Európába…

- HOGYAN GYŰJTÖTTÉL ANYAGOT? GONDOLOM, AZ ANTROPOLÓGUS ÉNED KERÜLT ELŐTÉRBE A MUNKA ELEJÉN…

- Elég nagy gyűjteményem van már gasztronómiai szakkönyvekből, mindent megveszek, amit érdekesnek gondolok. Apukám is vadássza nekem a régi könyveket, lelkesen licitál rájuk. Az offline írások mellett pedig természetesen az internet is kiapadhatatlan forrás volt, mikor információkat kerestem, főként angolul olvastam. Le kellett szűrni, mi fogja a sok adatból érdekelni a gyerekeket, mit fognak megérteni.

A saját lányomon tapasztalom, hogy a történelemtanulásból a "sztorik" érdeklik a legjobban: hogyan éltek régen, mivel teltek a hétköznapok, mik voltak a szokások. A gyerekeket szerintem ezeken keresztül érdemes megfogni, a száraz tényekkel, és évszámokkal nem lehet őket elvarázsolni.

- MELYIK KOROSZTÁLYNAK SZÓL A SANDWICH GRÓFJA?

- Alapvetően kisiskolás korosztálynak szántam, ilyen nyelvezettel írtam, de a visszajelzésekből kiderül, hogy az óvodás és a kamasz közönség is örömmel hallgatja-olvassa. Horváth Ildi rajzai fantasztikusak a kötetben, színesek, barátságosak és dinamikusak. Ettől még vonzóbb lehet a történet a kisebbek számára.

- MILYEN SZEMPONTOK SZERINT VÁLASZTOTTÁL ÉTELEKET, AMIK BEKERÜLTEK A KÖNYVBE?

- Sorra vettem a gyerekek kedvenc ételeit. Azokat, amiket biztosan ismernek, amikkel gyakran találkoznak és amiket még a válogatós csemeték is szívesen megesznek. Szerettem volna bemutatni, hogy egy egyszerű sült krumplinak vagy hot-dognak is milyen érdekes története van, sőt, a hozzá fogyasztott ketchupnak és mustárnak is, amit akár otthon is el lehet készíteni. Szerepel például a pattogatott kukorica, amiről sokan azt hiszik, hogy egy modern, XX. századi találmány, és a mozik miatt jelent meg. Pedig nem. Már az indiánok is készítettek pattogatott kukoricát. Fontosnak tartottam, hogy a nemzetközi vonal mellett magyar ételek is helyet kapjanak, így került bele többek között a pogácsa, a kovászos uborka vagy a paprikás krumpli.

- MILYEN VISSZAJELZÉSEKET KAPTÁL? ELJUTOTT AZ ÜZENET A GYEREKEKHEZ?  

- Szívfájdalmam, hogy a gyerek közönséggel még alig tudtam találkozni a könyv kapcsán, mert a Covid korlátozások miatt a bemutató is elmaradt. Szülőktől viszont sok üzenetet kapok, és ezek mind pozitívak. Gyakran írják a felnőttek, hogy ők is sokat tanultak a könyvből, élmény volt nekik megismerni, átgondolni egy-egy étel történetét. 


Az interjút készítette: Czecz Fruzsina
Fotók: Mudra László és Pagony Könyvkiadó

Vissza